Erotikus történetek - Chat

Fáradt aggyal ülök a gép előtt. Kicsit csalódottan meredek a képernyőre. Persze megint csetelek. Ne kérdezd, minek. Az utóbbi időben ez lett az esti programom. A férjem a saját gépén játszik háborúsat a barátaival a nappaliban, én meg az ebédlőt bitorlom, és szintén a hálón lógok. A mottó: közös ágy, külön gép, s azt gondoljuk, ezzel feltaláltuk a hosszú, boldog párkapcsolat titkát. A hosszával nincs is gond - vagy száz éve együtt vagyunk. Egyszerű, néha már az unalmasság határát súroló életünkkel is elégedett vagyok többnyire. Ma éppen kevésbé.
Ezredszer írom be a méreteimet firtató tolakodó kérdésre sablon-válaszom: - Csak egy hétköznapi barna nő vagyok.
Egy másik ablakban kék háttérben kék betűket silabizálok, és olvasom egy korombeli, vagy alig egy-két évvel idősebb férfi panaszát arról, hogy már kihűlt 5 éves kapcsolatuk, alig szeretkeznek, és maradna is, meg menne is. Nem az első eset. Olyan, mintha a chat a szerelemben szerencsétlenkedők nagy gyűjtődoboza lenne. Mit keresek én itt?! Persze kifogás és magyarázat bőven akad, és szerencsére néhány visszatérő, már-már baráttá vált beszélgetőtárs, akikkel tényleg lehet, és érdemes eszmét cserélni, vagy csak poénkodva időt múlatni.

Előbukkan egy új ablak. Mosolyt csal arcomra az ismert nick. Ő a gondtalan nevetgéléshez a legjobb társ. De az ördög bújik belém. Az eddig gondosan került témáról, szexuális életéről kérdezem. Csend. Már azt hiszem, elriasztottam, de nem. Előbb kissé visszafogottan, tapogatózva, hogy tényleg ezt akarom-e, majd egyre inkább belefeledkezve a témába válaszolgat, kérdez. Örömmel nyugtázom, hogy hasonló a szexuális ízlésünk. Anekdotázik. Én is felszabadultan mesélem első szárnypróbálgatásainkat kedvesemmel, együtt nevetünk a rég volt, tán igaz se volt bakikon.
Egyszer csak közli, hogy "felállt" tőlem, és nagyon kívánja a szexet. Virtuális játékra hív. Korábban próbáltam már valakivel, de az nem jelentett igazi élvezetet. Most sem számítok túl sokra, de ha már ilyen állapotba hoztam - gondolom -, a legkevesebb, hogy segítek neki. Beszélgetésünktől mámoros jókedvemben tehát belemegyek.
Megkérem, hadd kezdjem én, és ahogy magam előtt látom a képet, már gépelem is:
- képzeld el, hogy állsz a szobában.
- mögéd settenkedem.
- és finoman a hátadhoz dörgölöm a melleimet.
- a nyakadat puszilgatom.

Lányos zavaromban elfelejtettem, hogy rajta még pulcsi is van, így rövid egyeztetés, és néhány ruhadarab képzeletbeli negálása következik. Aztán a közjátéktól nem zavartatva magam, folytatom. Egyre inkább beleélem magam a gondolatba, hogy az erős, nagy férfitestet simogatom, s felfedezem minden porcikáját. Próbálom nagyon lassan, és részletesen leírni, merre járok éppen, milyen intenzitással érek hozzá. Felbátorítanak tetszését kifejező rövid közbevetései, és érzem, hogy szinte ég az arcom az izgalomtól. Néha a szoba felé kémlelek, de a fegyverropogás, és párom folyamatos kommunikálása csapattársaival megnyugtató aláfestést biztosít.
- forró leheletemmel ingerlem a bőrödet.
- a hátadon őrjítő lassúsággal lefelé haladva kényeztetlek a számmal és a kezemmel.
- kényelmes terpeszbe állsz.
- ahogy a csípődhöz érek a kezem villámlátogatásra előre vándorol...

Itt megint bajban vagyok egy pillanatra. Nemiszervének kellene nevet találnom. A férjemére alkalmazott becenevet mégsem írhatom! De mintha megérezné, kisegít. "Farkam"-nak nevezi. Hát jó, megteszi, gondolom, és újra beleélem magam a játékba. Még élénkebben látom magam előtt a képet, ahogy a fenekével ingerkedem, majd a lábai közé bújva szeretgetem combja belső oldalát. Megpróbálja átvenni az irányítást, de még nem adom. Helyette leírom, miként venném birtokba egy pillanatra ágaskodó tagját, majd hogyan jutnék el innen lábujja szopogatásáig. Mikor gondolatban az ágyra fekszik, feje fölül indulva, négykézláb haladva kalandozom be újra a testét. A csókon csak átsiklok, mert képtelen vagyok pontosan megfogalmazni, de érzem, szinte felkiált örömében, amikor mellem a szája magasságába ér.

- vééégre - olvasom, és ettől kezdve ő alakítja a történetet. Észveszejtően jól ír, néha azt hiszem, tényleg érzem az érintését, és meglepődve konstatálom, hogy teljesen átnedvesedett a bugyim. Ezt közlöm is vele, mire még jobban megtáltosodik. Bezzeg neki nem jelent gondot, hogy minden porcikámra szót találjon. Hihetetlen hozzáértéssel (na ja, a rutin meg az évek), és pontos részletességgel tudatja, mit tenne velem. Annyira felizgat, hogy muszáj magamhoz nyúlnom. Kezeim a képernyőn megjelenő, kezével-szájával bejárt útvonalat követik, és halkan fohászkodom, hogy a csatazaj elnyomja sóhajaimat és a szék nyikorgását. Érzékisége hatása alá kerülök teljesen. Végül (mivel a kezeim nem érnek rá) már az orrommal pötyögöm be, hogy: ohhhh. Úgy érzem, nem bírom már soká. Minden ízemben reszketek.
Kis kéztörlés után mégis átveszem a szót, s kitalálom, miként fogadnám magamba őt.
- Élvezel te is? Vagy most csak én? - kérdezi.
- Én is. - válaszomnak megörül, és egy újabb szex-jelenet ecsetelésébe kezd. Élőben lehet, hogy ennyire nem értékelném, de most elvonatkoztatok tőle, hogy melyik bejáratot választotta, és teljesen átadom magam az élménynek. Majd verejtékben úszva pihegek a székemen. Elélveztem.

Hitetlenkedve bámulok, és próbálom megállítani a remegést. Észbe kapok, hogy ezt viszonozni illene. Jelzem állapotomat, próbálom megfogalmazni a bennem kavargó érzéseket, majd - a lehetetlennek tűnő vállalakozást feladva - virtuálisan orális kényeztetésébe kezdek (nem ellenkezik). Nagyon rövid idő múlva látom, ő is kielégült.
Még beszélgetnék, de ő már nem akar visszajönni törölközés után. Megértem.
Látom a tükörben, hogy nem hiába ég az arcom, vörös is, mint a rák. Csak lezuhanyozva merek kedvesem szeme elé kerülni. Amikor belépek a szobába, ő is éppen kikapcsolja a masináját. Odahív, hogy ellenőrizze, mindenütt kellően tiszta vagyok-e. Mókás szaglászásának, és kalandvágyó kezeinek lehetetlen ellenállni. Újra feltámad bennem a vágy. Érzi milyen nedves vagyok, és én persze meghagyom abban a hiszemben, hogy ez csakis neki köszönhető.

Villámkétperces zuhanyozása alatt zenét és hangulatvilágítást csinálok.
Ahogy beér, mögéállok, és kezdem pontról pontra megvalósítani a korábban leírtakat. Ő azonban mindkettőnk örömére máshogy formálja az eseményeket. Vágyamtól felajzva úgy csókol, mint már régen, olyan szenvedélyesen ölel, simogat, ér hozzám, hogy elolvadok.
Ésszel már követni sem lehet a mozdulat-, és hangerdőt, csak kéjesen vonaglani, élvezni minden pillanatot, és jóval később félálomban arra gondolni: egész hasznos találmány a chat.