Séma I.

"Te olyan vagy, aki keres valakit. De ha megnézed a róla (barátjáról) kialakított képet a fejedben, azt veszed észre, mintha ez a kép egyre kisebb és sötétebb lenne, miközben ugyanolyan gyorsasággal átveszi a helyét egy nagyobb, ragyogóbb gondolat, rólad és rólam, és arról, hogy milyen jól érezzük magunkat együtt.

Most, hogy itt látod közvetlenül ezt a képet, hát nem pont olyan, mint amit igaziból akartál? Nem olyan érzés, mintha ez már megtörtént volna? Olyan, amikor nem tudsz ellenállni, hiszen túl késő bármit is tenni, csak mosolyogsz. Ez a mosoly pedig a mély megelégedettségé, és tudod, hogy valami hihetetlen dolog történik. Ez olyan klassz, nos, akkor mikor is mehetek érted?"

Séma II.

"Nézd, én igazán élveztem veled a beszélgetést, és szeretném, ha valamikor megismételnénk. Felhívhatlak? Van barátod?

Nos, be kell vallanom, hogy csalódott vagyok, de tiszteletben kell tartanom, hogy van partnered. Kérdezhetek valamit? Mennyire lennél meglepve, ha úgy éreznéd, hogy várod, hogy egy kis időt velem tölthess? Úgy értem, akkor, amikor már el tudsz képzelni kettőnket együtt kávézva, nevetve, úgy hogy jól érezzük magunkat, amikor már igazán természetesnek veszed ezt?

Ha már gondoltál ilyesmit, akkor nem tűnne természetesnek, ha mondjuk hétfőn, vagy kedden meginnánk egy kávét együtt?"

Séma III.

Micsoda véget nem érő monológ :). De ha a lány jól tud hallgatni, akkor sikerrel járhatsz. :) Ennek a sémának előfeltétele, hogy korábban már beszéljetek a "körülményekről".

"Ó, szóval van barátod. Értem. És tudod, tiszteletben tartom ezt. Muszáj tiszteletben tartanom, mert nem könnyű manapság, hogy olyan valakit találjunk, akivel jól együtt lehetünk. Ez nagyon klassz dolog.

De azt is tudom, hogy még egy kapcsolatban élve sem lehet tudni, hogy mi fog történni. Biztos vagyok benne, hogy tapasztaltál már ilyet. Nos, akkor vegyük ezt a pasit egy kicsit (közben mutass magadra!), képzeld el, hogy együtt jártok, aztán szakítasz vele. Szakítottál már valakivel?

Aztán hirtelen elkezdesz visszatekinteni a kapcsolatotokra, és észreveszed azokat a dolgokat, amiket ki nem állhattál benne. Például, hogy nem csavarja vissza a fogkrémes tubus kupakját, vagy hogy nem törődik veled, vagy más olyan dolgot tesz, ami miatt kiábrándulsz belőle, ami miatt már nem tudod elviselni. Ez vezet el a szakításhoz. Volt már ilyenre példa?

Tudod, az egész dolog hónapok alatt zajlik le, mégis arra vagyok kíváncsi, mi lenne, ha ez egy pillanat alatt futna át az agyadon. Olyasmi lenne, mintha megpróbálnád elképzelni őt, az arcát, de nem sikerülne. Olyan lenne, mintha valami ismeretlen dolog egyszerűen darabokra törné. Amikor már nem tudod felidézni az arcát, azt jelenti, hogy kezd kevésbé fontossá válni számodra.

Ez szomorú, de ugyanakkor örömteli is. Mert amikor ez történik, akkor nyitottá válsz valami újra, valaki másra. Lehetővé teszed egy új személy számára, hogy belépjen a saját kis szférádba, hogy behatoljon a gondolataidba. Ez a jó dolog a kapcsolatteremtésben.

Amikor kapcsolatba kerülsz valakivel, az olyan mintha egy sor égő vezetne tőled hozzá. A kapcsolat melege által ragyognak a fények, és ez a melegség elsöpör mindent, olyan, mint amikor nyitottá válsz az örömökre, a vágyra. Úgy értem, mint amikor együtt vagy valakivel, aki olyan, hogy is mondjam, tudod, aki igazán bejön neked. Annyira nagyszerű. Most biztos meglepődsz, hogy miközben beszéltem ezekről, te elképzeltél egy, s mást. Nem tudom, mik ezek, és nem is fogom megkérdezni, hiszen biztosan személyes tartalmúak, de szerintem ezek a képek egyre nagyobbak és ragyogóbbak lesznek. Csak képzelj el valamit, amit igazán szeretnél, és meglátod, megkapod."

Séma IV.

Ez a séma nagyon könnyű, és hatásos is.

Te: "Fantasztikus, hogy ahogy a képzeleted dolgozik. Az emberek igaziból sohasem értik meg, hogyan kontrollálják az érzéseiket, pedig ez annyira egyszerű. Akarsz fogadni? Oké...

Nos, emlékezz arra az időre, amikor végképp megalázottnak érezted magad... amikor legszívesebben elsüllyedtél volna a föld alá... mintha az egész világ rajtad nevetett volna... érzed ezt most? (várj egy kicsit)... oké...

Képzeld el, hogy én meg tudom fogni ezt az érzést, képes vagyok összegyűjteni a kezembe (közben tégy úgy, mintha tényleg megfognád a lány arca előtt "tornyosuló gondokat") és eltávolítani, megsemmisítem a rossz érzéseket a kezemmel... Koncentrálj arra, hogy mindez a kellemetlen érzés itt van ezen a pici helyen, én pedig most elviszem őket (húzd el a kezed). Most már sokkal jobban érzed magad, ugye?"

Ő: "Igen..."

Te: "Látod... milyen egyszerű, hogy az embereket IGAZÁN BOLDOGGÁ tegyük. NÁLAM ez így természetes. XY (ide a barátja nevét helyettesítsd be, miközben megmutatod a kezed a "rossz érzésekkel") meg tudja ezt csinálni?"

Séma V.

Ez a séma nem igazán "pusztító" jellegű, de valószínűleg segít, hogy a lány elgondolkozzon barátja státuszáról.

"Szóval barátod van. Nos, azt kell mondjam, őszintén sajnálom. Bár tudom, hogy milyen jó, ha van valakid, aki teljesíti minden vágyad, pontosan úgy, ahogy szeretnéd, hogy teljesítsék, aki őszintén, a lelkedbe látva beszélget veled, pontosan úgy, ahogy szükséged van arra, hogy beszélgessenek veled. És mivel nyilvánvaló, hogy itt erről van szó, már csak azt szeretném tudni, hogy mikor lesz az esküvő? Úgy értem, mivel ő megfelel MINDEN VÁGYADNAK, pontosan úgy teljesíti, ahogy SZERETNÉD, HOGY TELJESÍTSÉK, akkor bizonyára már tervezitek az esküvőt. Hiszen így ÉLETED HÁTRALÉVŐ RÉSZÉT vele töltheted, szeretve mindörökkön. Ez olyan csodálatos dolog. [Ha időközben a lány azt motyogja: "ööö... még nem tervezzük az esküvőt", akkor átmenetileg szakítsd meg mondandód]"